Ő az igazi? 2.rész
2014.10.21 13:05
Még mindíg Ádám szavai csengenek a fülemben.
-Ma este ott találtam az én ágyamban az én feleségemmel!
Nem sokszor fordul elő velem hogy, nem tudok szóhoz jutni de itt ebben a pillanatban most ez történt velem.
Úgy éreztem magam mint akit szívenszúrtak és ez valószínűleg a tekintetemen is látszik.
- Segítened kell nekem! szólalt meg kétségbeesetten.
- Még is miben? Szedjem ki az ágyadból?elcsukló hangon szegeztem neki a költői kérdésem.
- Azt hiszem keresni fognak a rendőrök.
Na erre aztán végképp kidülledtek a szemeim.
- Mi a francot csináltál? Mond már!
- Jó.Megbprobálom gyorsan tisztázni a helyzetet.szólalt meg végre egy nagyobb szünet után.
Korábban jöttem vissza egy küldöldi tárgyalásról és hazafelé menet észre vettem egy idegen kocsit a parkolóban.
Elõször nem is gondoltam semmi rosszra,csak miután a bejárathoz érve meghallottam Brigi, a feleségem kéjes nyögéseit.
Megakartam tudni kivel lehet, így körbe mentem a ház körűl és bekukkantottam a hálónk ablakán.
Krisztiánnal hempergett az a szemét ribanc.szorította most már ökölbe a kezét.
De ez nem minden.Annyira elkapott a hév,hogy elővettem a kerékkulcsot az autómból , és kiadtam minden dühömet a férjed autóján.
-Észrevettek? kérdeztem egyszerre magamon is meglepődve.
-Biztosan.sütötte le a szemét.
-Majd kitalálunk valami alibit.probáltam nyugtatni.
Vetek egy pillantást az órára,éjjel egy óra van már.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyból és elindultam a konyha irányába.
-Kérsz egy kávét?
Láttam, hogy meglepte a kérdés.Valami szabadkozást kezdett el motyogni, de nem volt túl meggyőző.
Éreztem, hogy szívesen maradna még.
Félreálltam az ajtóból és a konyha felé intettem.
Kissé megilletődve indult utánnam.
- Egy pillanatra elnézést kérek,valami normálisabbat veszek magamra- szóltam, míg hellyel kínáltam az ebédlőasztalnál.
A rózsaszín selyemköntös mégsem a legmegfelelőbb öltözet azt hiszem.
Mikor visszaértem egy melegítőbe és egy topba bújva, Ádámot kényelmesen ülve az asztalnál találtam.
Magasabb volt mint én, és izmos kötésű. Akaratlanul is átfutott a fejemen, hogy akár most ő is lehetne a férjem.
Amint rám nézett, a szemében egy tekintélyt parancsoló vadságot láttam felcsillanni.
"Igazi férfi"- sejlettek fel az elmém legmélyén..
Felraktam főni a kávét majd lehuppantam mellé egy székre.
Én forrón és erősen szeretem- próbáltam kezdeményezni a beszélgetés.
Szemei nagyra nyíltak, és tekintete mintha felizzott volna. Felvont szemöldökéből, pedig éreztem, hogy nem érti mit akarok.
Ekkor hallottam vissza szavaimat.
- A kávét...a kávéra gondolok-motyogtam, és éreztem kissé elpirulok.
- Persze, hogy a kávéra- mondta csendesen.- egyértelmű.
Éreztem, hogy hirtelen fel kell pattannom a székbõl , mert nevetés és zavar lett úrrá rajtam.
Majd elkezdtem babrálni a kávéfőzővel.Hány cukrot kérsz a kávéhoz? - intek a csésze felé
- Kettővel... Köszönöm!
- Amúgy hogy jöttél be a házba?
- Nyitva volt a hátsó ajtó.Neharagudj.Te jutottál elsőnek eszembe ,hogy elmondjam neked.
- Azzal már elkéstél.Több mint egy hónapja elment és már beadta a válási papírokat is.
Persze mikor itt hagyott minket azt is kinyögte,hogy szeretője van.Nem lep meg a dolog csak az,hogy pont a te feleségeddel kamatyol.
- Tisztán átgondolva az egészet engem sem lep meg,csak iszonyatosan bánt.
- Ha bánt az élet ,okkal teszi,ami nem öl meg az megerõsít.ahogy Rita a barátnőm mondaná.
Hoszabb beszélgetésbe kezdtünk a múltról,és hogy mi történt velünk az emlúlt években.Igazán jól esett vele beszélgetni.
Majd mikor megálapítottuk,hogy most már pihenni kellene egy keveset, telefonszámot cseréltünk ,és mielött elindult volna,
belecsókolt a nyakamba.- Az illatod még mindíg bódító. kaján mosoly jelent meg az arcán, majd kilépett az ajtón.
—————
Ahhoz,hogy sirj miatta,
egyszer nevetned is kellett vele :)
|
|
|
Telefonáljunk éjszaka,
Tegyük féltékennyé a másikat,
csókolozzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna,
És,hogy ki veszit?
Aki először lesz szerelmes..:)